Flippertörténelem

A gyűjtemény rövid bemutatása a flipper fejlődéstörténetén keresztül(a vastag betűvel szedett flippergépek a gyűjtemény részét képezik)

A flipper maga a bagatelle nevű biliárdjátékból alakult ki, amely a XVIII. század végétől vált népszerűvé Európában. A flipper megszületése sokak szerint az 1871-es évhez köthető (Redgrave Parlour Bagatelle - 1871), amikor az eddigi dákóval szemben egy cincinatti játékgyártó egy rugóval működő kart alkalmazott. Az angol pinball szó egyértelműen erre a játékra is vonatkozik, a magyar nyelv által használt flipper az uszonyszerű, irányítható karokkal rendelkező gépekre mondható inkább. Ugyanakkor a magyar nyelvben nincs erre külön szó, így az egyszerűség kedvéért ezekre a kar nélküli gépekre is a flipper szót alkalmazzák.

A nagy áttörés érdekes módon éppen a nagy gazdasági világválság idejére tevődik, amikor az 1930-ban alapított Gottlieb és az 1932-ben Gottlieb forgalmazóként indult Ray Moloney alapította Bally cég olcsó, ugyanakkor újszerű gépeivel megjelent a piacon. A Baffle Ball és a Ballyhoo (1932) 50000-es illetve 75000-es értékesítési darabszámaival a mai napig megközelíthetetlen eladási volumennel büszkélkedhet. 1932-ben körülbelül 150 gyárban készítettek flippert, nagy részüket az azóta is a flippergépek fővárosának tartott Chicagóban (az egyetlen tradicionális flippergyártónak mondható Stern cég a mai napig is ebben a városban állít elő flippergépeket), azonban a válság elhúzódása, valamint az éles verseny következtében 1934-re mindössze 14 maradt talpon. Az évtized közepén terjedt el a korai flippergépek lábakon álló, elektromos változata is, amelyek több esetben egyesítették a flipper és a szerencsejátéknak minősülő bingó tulajdonságait is pénzkifizetéssel. (Talán innen eredhet a mai napig meglevő tévhit a köztudatban, mely szerint a flipper szerencsejáték. Magyarországon jelenleg is a szerencsejáték-törvény hatálya alá esik, Ausztriában viszont például a tavalyi (2013-as) évtől a flipper sporteszközként van nyilvántartva, és öt egyesület is létrejött az ország több pontján.) 1942-ben az Egyesült Államok legtöbb államában be is tiltották a flippert, nagyon sok példányt bezúztak, illetve a folyóba dobtak. Ez a szigor az évtized végére enyhült, de még a következő 1-2 évtizedben is több államban továbbra is tiltva, illetve korlátozva volt az üzemeltethetőségük.

Ezzel párhuzamosan Európában is egyre népszerűbb lett a flippergép, de elsősorban a tengerentúli importgépek arattak sikert. A kevés, több évtizedes életciklussal rendelkező, sikeresen működő cég egyike a német T.H. Bergmann & Co., amely 30 éven keresztül (1938-1968) foglalkozott flipperek gyártásával, egyik legkorábbi modellje is gazdagítja a flipperparkot (Favorit 1939).

Talán a legforradalmibb újítás a flipperek történetében, a flipperkar 1947-es megjelenése a Gottlieb cég nevéhez kötődik (Humpty Dumpty), ezzel irányíthatóvá vált a játék. Az első ilyen gépnél még a flipper oldalán volt található 3-3 kar, amivel még leginkább csak terelni lehetett a golyót, de 1948-ra a Genco cég újításaként alulra kerültek a karok (Triple Action - 1948), így született meg a mai napig is használatos játék, ahol a flipperkarokkal aktívan tudja a játékos befolyásolni a játékmenetet. Ez a tervező, Steve Kordek nevéhez fűződik, aki a későbbiekben is több azóta használt újítást is meghonosított, többek között az első multiball megoldást (több golyó párhuzamos jelenléte a játéktéren) is.

Az évtized végére az 1943-ban alapított Williams Manufacturing Company is a legjelentősebb gyártók közé verekedte magát, és ezt a pozíciót több mint öt évtizedig meg is tudta tartani. A korai Williams gépek közül több tétel található a leendő kiállítási darabok között, talán a két legérdekesebb a mechanikus fejüveg animációval rendelkező Hayburners (1951) és a Jalopy (1951), ugyanakkor a hatvanas évek közepéig egyértelműen a Gottlieb gépek domináltak (néhány példa ezekre a kollekcióból: Basketball – 1949, Skill Pool – 1952, Easy Aces – 1955, Sittin` Pretty – 1958, Flying Chariots – 1963, Buckaroo – 1965).

Az 1960-as évekre a Bally, Gottlieb és Williams gyártók havi rendszerességgel dobtak ki a piacra újabbnál újabb modelleket, sokszor azonos játékmenettel, valamint az évtized második felétől a különböző piacokra adott (olasz, német) nyelven legyártott deszkákkal, de a változó tematika így is eladta a gépeket. Az ekkoriban készített flipperek grafikája leginkább a karikatúrákra és a mesekönyvek rajzaira emlékeztetnek, művészileg magas szinten kivitelezve; a tematikájuk legtöbbször a férfi célcsoportra volt kihegyezve: sport, lóverseny (Star Foot – 1964, Derby Day – 1967), illetve a szórakozás, szórakoztatás jelent meg még mint kedvelt témakör.

Az évtized végén egy viszonylag egyszerű újítás, a kar egy hüvelykkel történő meghosszabbítása (Hayburners II – 1968) forradalminak számított, jelenleg is leginkább ezeket a 3 hüvelykes karokat használják. Ezzel a mérettel sokkal kezelhetőbb lett a golyó, és a játéktudás szerepe nagyon megnőtt a szerencsével szemben. A kibocsátott típusok száma a következő évtizedre sem csökkent, sőt az egyes fajták volumene évről évre nőtt, ami tovább inspirálta a fejlesztőket további újítások bevezetésére. A gépek tematikája is kissé megváltozott, nagy számban jelentek meg az űrhajózást-űrkutatást feldolgozó flipperek (Cosmos – 1969, Space Time - 1972), valamint 1975-ben megjelent az első filmadaptáció is, a Who Tommy rockoperájának filmváltozata alapján elkészített flipper, a „Wizard!”. Sokan a Who lemezének 1969-es megjelenésével is indokolják a gépek hatalmas népszerűség-növekedését, mert ez a rockopera juttatta be először átütő sikerrel a flippert a popkultúrába. (A későbbiekben több gép elkészítését inspirálta ez a darab, többek között a legnagyobb, 16155 darabos példányszámban eladott elektromechanikus flipperét: Captain Fantastic and The Brown Dirt Cowboy – 1976, valamint az 1994-es The Who`s Tommy Pinball Wizard is ennek állít emléket, a Party Zone – 1991 pedig a Pinball Wizard dalt szólaltatja meg egyebek mellett.)

Újabb mérföldkövet jelentett a szintén 1975-ben bemutatott digitális kijelzős (ún. solid state) technika, amely néhány év elteltével teljesen kiszorította a hagyományos, forgószámlapos gépeket először a gyártósorról, majd fokozatosan a bárokból, játéktermekből is. Az elkövetkező pár évben az újításoknak se szeri, se száma. Néhánynak ezek közül nem volt átütő sikere, mint például a banán alakú flipperkarnak (Disco Fever – 1978) vagy a korai arcade gépek nagyságát és alakját követő koktél asztalnak (Hearts Spades – 1978), illetve ennek a játékos felé forduló változatának (Rotation VIII - 1978), de a legtöbb változtatás inkább tovább forradalmasította a piacot, és sosem látott népszerűségbe emelte ezt a játékot. Az első emberi hangot szimuláló, „beszélő” flipper (Gorgar – 1979) és az első folyamatos háttérzenét adó flipper - amelyik egyben az első villogó flash lámpával ellátott gép (Flash – 1979) - megalkotásával a játéktermi videojátékok elterjedésével párhuzamosan tudott fejlődni és továbbra is fókuszban maradni ez az ügyességi játék. Az 1980-ban elkészített Black Knight volt az első, ahol kétszintes pályával találkozhattak a játékosok, ezt egy évvel később a Bally cég megfejelte egy három szinten játszható géppel (Elektra – 1981). A flipperek népszerűségéről sokat elárul az is, hogy bizonyosan ebben az évben tudtak átállni az üzemeltetők az Egyesült Államokban az eddig megszokott 25 centes játéktarifáról az 50 centesre, és a felhasználók is könnyen fogadták a döntést, hiszen az újonnan fejlesztett gépek esetében a játékélmény is jelentősen megnőtt. (Vita övezi, hogy melyik gép jelentette az áttörést, három gépre szűkítették ezt: Black Knight – 1980, Firepower – 1980, Black Hole 1981.) Erre az időszakra jellemző új tematikák térhódítása: a képregények (Hulk, Spiderman) s az akkoriban divatos videojátékok flipper-adaptációinak (Mr. & Mrs. Pac-Man, Space Invaders, Q*Bert), valamint a fantasy elterjedése (Medusa, Fathom). A flippereket kísérő képi világ, grafikai megoldások kidolgozottságban, részletgazdagságában ebben a korszakban ért csúcsra. A gyűjtemény egy érdekes darabjára is fokozottan igaz az utóbbi mondat, de ami még különlegessé teszi a gépet (Circus - 1980), hogy ez az egyik legszélesebb szériában gyártott gép.

Jellemző erre az időszakra, hogy egy bő fél évtizedre az Atari is bekapcsolódott a játékok készítésébe, a gyűjteményben található Space Riders (1978) is a különlegesen széles gépek táborát gyarapítja, érdekesség továbbá, hogy a gép feje csupán egy izzót tartalmaz, a teljes elektronika a pálya alatt található.

A csődbe ment Chicago Coin cég alapjain a Stern cég is megpróbálkozott a flippergyártással, 1980 körül több sikeres modellt is piacra tudott dobni, de a legegyedibb egy későbbi modell, a domború fejüveggel és pályával rendelkező Orbitor I (1982).

További különleges próbálkozás volt az első generációs videojátékok térhódításával a flippergépbe beépített játék, az úttörő ebben is a Gottlieb volt (Caveman – 1982), de a Bally arcade dobozba épített modelljei is gyorsan követték (Baby Pac-Man – 1982, Granny and the Gators – 1984).

1982-től érezni lehetett, hogy a piac felvevőképessége határán van, a gyártók próbálkoztak költséghatékonyabb ötletekkel, ezzel együtt az amerikai dollár is sokat erősödött az európai devizákkal szemben, így az export egyre nehezebbé vált. Két jelentőségteljes cég, a Stern (másfél évtized múlva visszatér újra) és a Game Plan fel is adta a flipperek készítését, és a Williams is csak az utolsó pillanatban menekült meg a bezárástól. Ami az egyik oldalon nehézség volt, az pedig az öreg kontinensen lehetőség formájában jött elő, versenyképesebbé váltak az itteni gyártók. Ezek közül igazán az 1974-ben alapított olasz Zaccaria tudott csak élni a lehetőséggel: az évtized elejétől leginkább designban tudott felzárkózni a nagyokhoz, viszont később a játékmenet is Európában eladhatóvá tette ezeket a gépeket (Farfalla – 1983), és a válság idején - legfontosabban az árban - egyértelműen le tudta győzni vetélytársait. Az évtized közepére a dollár gyengülésének hatására fokozatosan eltűnt a helyzeti előny, a cég már nem tudott megújulni, a gépeknél elmaradt a technikai fejlesztés, így 1987 után csődbe ment; a bolognai flippergyártás hagyományait átvevő utódok már nem tudtak jelentős eredményt produkálni, pedig a jogutódnak tekinthető Mr. Game a gépeibe beépített videomonitorával és különleges designjával feltűnő, érdekes modelleket készített (Motor Show – 1989).

1985-től az Egyesült Államokban a Gottlieb folytatta a konzervatív, keveset fejlesztő flippergyártást; filmek esetében sem vásárolták meg az adott sorozat, mozifilm jogdíját, hanem ráutaló képpel, címmel hozták ki ilyen tematikájú gépeiket. A Bally és a Williams viszont az agresszív fejlesztés útjára lépett, minden gépüket alfanumerikus kijelzővel látták el (a kijelzőn betűket, ezáltal szavakat is meg tudtak jeleníteni, az első ilyen gép egyébként még az 1981-es hibrid Hyperball volt, de flipperekben ezt a kijelzőtípust 1985-ig nem használták), hogy még informatívabb legyen a játék, illetve a rámpák használata is ezeknél a gépeknél terjedt el (PIN-BOT – 1986, Cyclone – 1988, Swords of Fury - 1988). Az ilyen mértékű innovációnak ára is volt, a két mamut eggyé vált, a Williams felvásárolta a Bally céget, de a későbbiekben is a bekebelezett gyártó két márkanevét is (Bally, Midway) az utolsó szériákig használta az új tulajdonos a sajátja mellett.

Időközben a csődbe ment Stern Pinball gyárát és eszközeit egy Japánból áttelepült cég, a Data East vásárolta meg 1985-ben, úgy hogy nagyrészt a tervezőgárdát is átvették, valamint irányítónak is megtették Gary Sternt. Kétévnyi előkészület után dobták piacra első gépüket, a Laser Wart. A kiadott gépeik sikeresek voltak (Secret Service, Time Machine, Playboy 35th Anniversary), de nem tudtak az első években felzárkózni a nagyokhoz. Elsősorban ezeknél a flippereknél a mélynyomó alkalmazása, és az elsőként szériában használt sztereó hangzás emelhető ki mint újítás. 1991 elején viszont beköszöntött a legújabb kor a flipperek történetében, a Data East építette be elsőként a pontmátrix kijelzőt, ami a továbbiakban lehetővé tette a játék video-animációs kíséretét, valamint a játék közben esetleges ügyességi játékok beiktatását. A Gottlieb céggel ellentétben ők ebben az évtizedben már premierfilmek licenceinek megvásárlásával adták ki gépeiknek jelentősebb részét (Batman - 1991), ezt a többletköltséget viszont a siker ellenére nem tudták kitermelni, mert még a fejlesztés elején alkalmazott rendszer a Williams gépekből lett átvéve, ezért egy elvesztett pert követően az összes további gyártott gép után jogdíjat kellett fizetniük. 1994-ben elkészült még több sikeresnek mondható, sok zeneszámmal, móddal ellátott flipper (Guns `n Roses, Tommy), de ezután a céget átvette a Sega, amely 1972 és 1979 között Japánban már készített flippereket, azonban most Chicagóban folytatta tovább ezt a tevékenységet.

Amit a Data East kitalált, azt még abban az évben a Williams (és annak leányvállalata, a Bally) sikerre is vitte. A szerényebb közönségsikert arató Gilligan's Island után a Terminator 2: Judgement Day több mint 15000-es darabszámmal került forgalomba, és a pontmátrix kijelzőn először volt játszható videó mód, ami még népszerűbbé tette ezt a gépet. A következő évben a sikerszéria tovább folytatódott, a 20230 példányban elkészült The Addams Family lett az utóbbi 30 év legjobb eladási statisztikáját produkáló flippere. A 1993-ban kiadott Twilight Zone, Indiana Jones: The Pinball Adventure a mai napig a legismertebb és legnépszerűbb típusoknak tekinthetők. A következő két év kisebb sikerei, valamint az újbóli piaci telítettség még összetettebb játékokra inspirálta a tervezőgárdát, de az 1994-es Data East-bezárás óvatosságra intette a tulajdonosokat. Az új szériában készült évi 3-4 gépet mindössze 1000-4000 példányos limittel tudták csak piacra dobni (Safe Cracker - 1996, Tales of the Arabian Nights - 1996, Cirqus Voltaire – 1997), a közönség nehezen szabadult régi kedvenceitől. 1996 újabb sötét év lett, több mint 6 évtized után feladni kényszerült a Gottlieb cég is a harcot, ebben az évtizedben készítettek ugyan néhány remek gépet (Super Mario Bros. – 1992, Freddy: a Nightmare on Elm Street - 1994), de érdemben már nem tudták felvenni a versenyt a piacon. Üde színfoltként jelent meg a szintén egyesült államokbeli Capcom (Pinball Magic - 1995, Breakshot - 1996, Flipper Football - 1996) is a flipperpiacon, de összesen egy évig tudott fennmaradni 6 új géppel; rosszkor szálltak be, és hiába a rengeteg újítás, nem tudtak rentábilisan termelni.
A Williamsnél is 1998-ra úgy összeszűkült a piac, hogy az összes értékesítésük nem érte el azt a számot, amivel az évtized elején egy kevésbé sikeres modell büszkélkedhetett. Utolsó esélyként az egyre inkább teret nyerő, nagy teljesítményű házi PC-k mintájára egy számítógépet építettek be a flipperbe, így próbálták ötvözni a két eszközt (Revenge From Mars – 1999, Star Wars Episode I - 1999). A próbálkozás hiába hozott nagyobb eladási számokat, mint az utóbbi években megszokott, de nem hozta meg az elvárt szintet, így jobbnak látta a tulajdonos felfüggeszteni a további kísérletezést, 1999 októberében véglegesen bezárt.

A Williams bezárásának évében kezdte meg a ma is sikeres Stern cég a munkát, de tulajdonképpen a jelenlegi fotó-realisztikus pályakép a Sega cég öröksége, ami nem meglepetés, hiszen Gary Stern a csődbe ment Sega eszközparkját vette meg. A szériában gyártott Sega flipperek egytől egyig filmadaptációk voltak, talán érdemes érdekességként megemlíteni az egyszerre 13 golyóval játszható Apollo 13 (1995) gépet. A Stern az első években részben szakított ezzel a hagyománnyal (Sharkey`s Shootout - 2000, World Poker Tour – 2006), de a későbbiekben a mai napig inkább ezek a gépek dominálnak (The Sopranos – 2005, Family Guy – 2006, Shrek - 2008). A jelenlegi időszakban folynak kísérletek egyéb helyeken is flipperek tervezésével; a jövő eldönti, milyen sikerrel járnak ezek. A Stern évi 2-4 új géppel örvendezteti meg a rajongókat, a kibocsátott pontos példányszámról nem adnak felvilágosítást. Az utóbbi 1-2 év sikeres modelljei azonban sok régi rajongót visszahoztak a flipperek világába, valamint egyre több új kedvelője lesz ezeknek a kivételes játékgépeknek.

Információk, érdekességek a gyűjteményről

A gyűjtemény jelenleg több mint százharminc különféle flippergépet tartalmaz, ezek mellett néhány duplum is található. A gyűjtemény az ország legnagyobb flippergyűjteménye mind darabszámban, mind a tárgyak vertikumát tekintve. A rövidesen (2014. április 10-én) megnyíló Pbal Gallery lesz Európa legnagyobb számú működő gépet felvonultató állandó kiállítása.

A tárgyak beszerzése többek között az alábbi országokból történt: Magyarország, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Szlovénia, Szerbia, Luxemburg, Lengyelország, Csehország, Belgium, Hollandia, Németország, Spanyolország, Portugália, Ausztria.

Az eladó elmondása alapján valószínűleg a Genco – Triple Action (1948) volt az első karos flippergép, amely bekerült Magyarországra, és az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetségén használták.

Az 1957-es Williams Reno flippergépen megtalálható a budapesti Vidámpark pecsétje, feltételezhetően az első gépek egyikeként került oda.

A jelenleg egyetlen fellelhető, magyar tervező által átépített (az 1990-es évek elején üzembe állított) flippergép a spanyol alapokon nyugvó Mesevonat - ez is a kollekció egyik egyedi érdekessége.

Magyarországon publikált gyűjtemények közül itt található jelenleg egyedüliként a két játékossal egymás ellen játszható (úgynevezett head-to-head) Star Foot (SATEM - 1964) és A.G. Soccer-Ball (1991) flippergép.

Flipperekhez, klasszikus játéktermekhez, bárokhoz köthető hasonló tárgyak közül helyet kapott itt többek között a Willams cég által gyártott bowlinggép (Royal Hawaian Shuffle Alley – 1974), néhány szintén elektromechanikus puskás céllövőgép (Midway Shooting Gallery - 1960, Big Top – 1973, Ambush - 1973), több kultikus videojáték (Qaudrapong - 1974, Space Invaders – 1978), korabeli flipper-videojátékok (Super Flipper - 1976, Pinball Action - 1985), flipperdobozban sorozatlövő gép a Williamstől és a Ballytől (Hyperball - 1981, Rapid Fire - 1982), egy klasszikus AMI JDJ-200 wurlitzer (1959), valamint egy Bally bingógép pályája az 1950-es évekből, valamint sok egyéb érdekesség.